Szóval az úgy szokott lenni, hogy megírjuk a törit, majd én kiakadok, hogy rossz lett. Tulajdonképpen ez minden dolgozatnál így van, csak töriből általában ezek után jó szokott lenni. (a többi változó) Engem meg az utána lévő 2 órában nem lehet elviselni. És az emberek nem értenek. Meg én se. De hála az égnek van, aki ezt képes tolerálni, mert kénytelen volt hozzászokni. Nekem nem megy a normális hozzáállás.

Ma is ez történt, bár ebben az esetben az esszé tényleg rosszul ment, meg még 2 dologról biztosan tudom, hogy rossz, illetve a térkép... khm. Szóval a térkép nem az erősségem. Mindegy, ha az esszé nem ér sok pontot, akkor még bármi lehetséges, mert elvileg lesz pár plusz pontom. De most nem ez a lényeg, hanem próbálom megfejteni, hogy minek nekem töriből az ötös. Mi vesz arra rá ilyenkor, hogy majdnem sírok? Miért akadok ki ennyire? Miért vagyok gonosz utána mindenkivel? Miért tombolok, hisztizek, mászkálok fel-alá idegesen? Miért vagyok mérges mindenkire?

Az a baj, hogy nem tudom. Valószínűleg ahhoz van köze a dolognak, hogy meggyőződésem (főleg ilyenkor), hogy az egyetlen dolog, ami nekem megmaradt az a történelem. Mármint azt úgy még kb tudom. Ilyenkor meg megrendül az ebbe vetett hitem és félő, hogy minden összedől. Ez amúgy elég tragikus, ha belegondolunk... Mármint belátom, hogy az szomorú, hogy töriből vagyok a legjobb, de abból se tudok ám kb semmit, csak pár évszámot, meg az utolsó két tz anyagát félig. Azért ez nem tudás... Ezek után gondoljatok bele, hogy milyenek azok a dolgok, amiből meg nem vagyok jó...

(Amúgy krónikus önbizalomhiányom van és nem lehet rajta segíteni azt hiszem.)