Mi legyek, ha nagy leszek? és hasonló dolgok

Erről már írtam, de így, hogy le kéne adni az érettségis lapot lassan (oké, még egy hónap, de azért az el tud telni, főleg, ha az ember bizonytalan) kezd sürgetővé válni az egész osztályzat-érettségi-felvételi problémakör.  Ez nem túl vidám, mert amíg minden idióta osztálytársamnak megvan az álma, addig én ha megkérdezik, hogy mi leszek, kedvesen mosolygok, és közlöm, hogy nem tudok. Ők meg csak hümmögnek, és gőzük nincs, hogy mennyire elegem van ebből. Vagy éppen van, és akkor vigyorogva hozzáteszik, hogy biztosan mindenki ezt kérdezi és rém idegesítő lehet. Ööö, hát igen, még jó, hogy te is megkérdezted...
Szóval osztályzatok. Ugye itt a félév, javítás, nemalvás, bőgés, könyörgés a tanárnak, hogy javítani lehessen, ígéretek, hogy következő félévben jobbak leszünk (de persze nem leszünk), elveszett ellenőrzők, rádöbbenés, hogy össze kell szednünk magunkat, mert itt még bajok lesznek, hiszen ez már számítani fog lassan... Szóval még azok az osztálytársaim is írogatnak, hogy "mibőlírunkfizikát?", akik az esélytelenek nyugalmával szoktak beülni a témazárókra, és nagy önbizalommal állítják, hogy valamit úgyis fognak tudni. Ez némileg bosszantó, de alapvetően nem bánom, ha megerőltetik magukat néha, csak ne nekem kelljen mindent megoldani.
Az történt múltkor, hogy bejelentkeztem az enaplóba pár hét után (mert letiltott, mint minden téli szünetben) és arra lettem figyelmes, hogy képtelen vagyok pislogni attól a ténytől, hogy év végéhez képest jelentősen romlott a teljesítményem. Mondhatni kétségbe estem. Aztán lassan meggyőztem magam arról, hogy mivel év végén még kitűnő voltam, ezért ez nem valódi probléma és a félév nem számít. De akkor is elkeserítő volt, hogy még hármasom is lett. Majdnem. A másik dolog, ami megrázott a történelem négyes volt, ami ott pompázott piros színnel decemberben és szinte röhögött rajtam. Ezután az lett, hogy mivel maximalista vagyok és makacs, szépen felsétáltam a tanáriba, megkértem a földrajz tanárt, hogy hadd javítsak. Kicsit pislogott, majd kedvesen megkeresett a kis füzetében (megjegyzem segítség nélkül megtalálta a nevemet, amire büszke vagyok) és mondta, hogy hát megadja, mert rendes gyerek vagyok (mellesleg 3,5-re álltam, csak azt nálunk le szokták kerekíteni). Töriből meg írok javítót, hogy megnyugodjon a lelkem, és tudjam, hogy képes vagyok megtanulni, még ezt az idióta témát is. Az utolsó problémám a matek volt, amit nem osztott akkor még ki a tanár, így meglepetésként ért a december óta jelentősen csökkent átlagom. De mint ma kiderült abból megkapom az ötöst. Mert csak. És ez annyira, nagyon jó.
Még bioszt, meg törit tanulok, de amúgy az a három négyes maradhat (nem mintha válogathatnék), amiből ráadásul egyik a tesi, az angolt meg ki fogom javítani év végére, hogy ne haljon ki az önbizalmam, a föci meg hát nem tudom... Miután megkaptam az ellenőrzőmet (ami gyakorlatilag jelenleg üres, úgyhogy sürgősen tennem kéne valamit ez ellen, különben valami osztályfőnöki izét kapok, bizonyítványt meg nem), jön a következő Nagy Kérdés, mégpedig, hogy akkor most érettségizzek földrajzból, amiből jelenleg annyit tudok, mint kémiából, és akkor kipipáltam a választott tárgyat, vagy inkább ne, és teremtsek magamnak egy plusz tárgyat valahogy. Bárhogy. Bárhonnan. A Nagy Kérdés része még a német érettségi (közép), amit le kéne tenni, hogy a nyelven se stresszeljek, mert elég lesz az emelt szintű nyelvvizsga. Csak nem akarok egyedül szívni, úgyhogy ehhez meg kell győznöm valakit, hogy igenis jó ötlet.
És ha véletlenül mindenből sikerül leérettségiznem, amiből szükséges, kitalálom, hogy miből akarok emeltezni (töriből), akkor jön az, hogy oké, hogy nem buktam meg, túléltem, és még élek, na de hogyan tovább? Mert hogy rajtam kívül mindenki tudja, hogy hova menjek és hova nem, az nem túl vidám.