Szeretsz?

Nem.
Ennyi. Nem szeret és kész. Ez tény, bár az idióta remény még mindig él bennem. Hogy ennek mi az alapja, azt tudom, ugyanakkor pontosan tudom azt is, hogy ez hülyeség. Nem szerethet.
Ma, amikor fizikán azzal szórakozott, hogy az ujjaimmal játszott (értsd: két perc után már kitörni készült az összes), akkor azon elmélkedtem, hogy ezt vajon miért csinálja. Aztán arra jutottam, hogy nem bírja azt, hogy most valakivel jár és csak azzal az egy emberrel kéne foglalkoznia. Egyszerűen 3 hét után besokall. Mondjuk még ez a pont nem jött el, egyelőre még szereti, csak fél, hogy elveszti, és akkor esélyes, hogy nem maradnak barátok. Mármint ők nem csak járnak, hanem legjobb barátok is, és ez annyira jó, mert minden szempontból tökéletesek, még Valentin napot is ünnepelnek, bár nem szeretik... Mondjuk ezt nem értem. Ha nem szeretik, akkor mégis kinek jó ez?
Szóval nem szeret. De ez így kéne, hogy jó legyen. Csak nem értem, hogy akkor miért olyan, amilyen. A lökdösődés-bökdösés-ujjkitörés végül is már nem szokatlan. Tavaly is ezt csinálta, amíg volt barátnője. De még mindig nem értem a mellettem alvást, a furcsa megjegyzéseit. És az is furcsa, hogy nem tudja, hogy én meg közben már megint lassan összetörök. De minek? Semmi értelme, túl kéne lépnem, és nevetve hagynom kéne őt a fenébe. Csak nem tudom megtenni, mert azért neki is fájna. Néha úgy tűnik, mintha tényleg fontos lenne neki a barátságunk. Ráadásul, ha véletlenül szakítanak, ki kaparja majd fel a földről, ki akadályozza meg az érvagdosását, kinek mondhatja el... ki lesz az, aki meghallgatja, és nem ítéli el? Mert nem tudok rá haragudni. Tudom, hogy mikor csinál hülyeséget, de megbocsátok. Jó ez neki? Ha már magának nem bocsát meg, talán jó... De akkor is nehéz. Miért nem eshetek végre bele egy fiúba, aki nem foglalt, normális és esetleg viszont tud szeretni?
Ez csak azért ma lett kitéve, mert már hányingerem van a sok rózsaszíntől, szívecskétől, édes dolgoktól... Ráadásul nem tudom eldönteni, hogy miért. De őszintén remélem, hogyha még ebben az életben lesz pasim, akkor ugyanígy fogok hozzáállni ehhez a naphoz.